Arrivederci Italia, buongiorno Ungheria

A mai napunk szintén korán indult hiszen a Róma kirándulásunk mindent percét ki akartuk élvezni. Így a transzfer busz indulása előtt,reggel még tettünk egy utolsó sétát ebben a lenyűgöző városban, miután nagy nehezen összepakoltuk az összes holmink. Nehéz és fájó szívvel búcsúzunk Olaszországtól de mégis hiányzik az otthonunk. Keserédes búcsúval köszönünk el. A reptéren becsekkolva,és mindenki megnyugodva hogy nem lépte túl  csomagja a 20kg-os súlyhatárt, már izgatottan néztünk szembe a repülőúttal. Szerencsére minden rendben zajlott, és időben landoltunk Ferihegyen ahol mindannyiunkat már várt a családja. Köszönünk mindent, úgy érezzük remek csapattá kovácsolódtunk és rettentően fog hiányozni az együttélés, a Toszkán táj és a Rosa Libriben való munka.💓

Secondo giorno in Roma

Még tegnap este elhatároztuk, hogy korán kelünk, hogy az újabb nevezetességeknél elkerüljük a túristák tömegét. Reggel negyed nyolckor indultunk el a Trevi kúthoz, útközben egy klasszikus olasz kávézóban egy nagyon jóképű igazi olasz férfinél ittunk egy nagyon finom kávét. A kútnál tényleg nem voltak túl sokan, de egy lánykérést és egy esküvői fotózást is végig nézhettünk, miközben mi is bedobhattuk a pénzérméinket, hogy visszatérhessünk ebbe a csodálatos városba. Egy kedves olasz hölgytől megtudhattuk a pénzérme bedobásának jelentését, aki egy pénzérmét dob be az visszatér, aki kettőt arra rátalál az igaz szerelem és aki hármat az igaz olasz szerelemre lel. Az érmét/érméket háttal a kútnak, jobb kézzel a bal váll felett kell bedobni. A Panteonhoz vezetett utunk, mely szintén nagyon tettszett nekünk. Kultúrális utunk következő állomása a Palatinus múzeumban folytatódott, majd onnan átsétáltunk a Forum Romanumhoz, ahol hihetetlen élményben volt részünk, elképesztőlátvány fogadott minket, csodálatos érzés volt a történelem órákon tanult eseményeket elképzelni itt a helyszínen. Monumentális építmény komlexum tárult elénk, melyet teljes egészében bejártunk. Utána átsétáltunk a Colosseumba, ami szintén nagy hatással volt ránk. Több emeletén is jártunk, onnan megcsodálhattuk a küzdőteret és elkepzelhettük a gladiátorok és az állatok életre-halálra való küzdelmeit. Szerencsénkre nagyon szép napsütésben járhattuk végig a túrát, és mint kiderült ismét közel 20000 lépést hagytunk magunk mögött Róma kövein. Közben még egy hamísitatlan római piacra is bekukkanthattunk, ahol kistermlőknél kostólhattunk sajtokat, hús készítményeket, gyümölcsöket, édességeket. Késő délután, fáradtan tértunk meg egy kis büfében, ahol kicsit megkésve megebédeltünk. Egy órát pihentunk a szálláson, majd újra nekiindultunk még magunkba szivní Róma esti hangulatát, és búcsúpizzával zárjuk le ezt a csodálatos egy hónapot. Az utolsó szuveníreket még beszereztük, és a pizza is isteni volt, mint mindig.

Roma

Nagyon korán, de hihetetlen izgalommal keltünk ma reggel, mert tudtuk, hogy vár ránk Róma. Szomorúan zártuk be kis házunk ajtaját amely egy hónapig az otthonunk volt, hiszen nagyon megszerettük. Firenzében még kicsit hűvös volt a reggel, mire dél körül Rómába értünk még a nap is  kisütött. Hihetetlen élmény volt, hogy egy 260km/órával száguldó vonattal utazhattunk. Megtaláltuk a szállást, amely közel van a pályaudvarhoz, leraktuk a bőröndjeinket, és nyakunkba vettük a várost. Előszőr megcéloztuk a Vatikánt és a  Szent Péter Bazilikát. Ámulattal néztük a monumentális épületet kívülről belülről. Elkápráztatott minket a Bazilika belső építészete, festészete, és néhány pápa síremléke. Gyönyörködtünk még egy kicsit a bazilika előtti téren ahol rengeteg szék volt már bekészítve a holnapi misére. A Bazilikától elindulva, útközben megettük az ez évi utolsó fagyinkat a jó időben. Az Angyalvár lenyűgözött minket, és  Tevere folyón átvezető szép hidak melyeken utcazenészek szórakoztatták a turistákat, mi is belefeledkeztünk egy két kiváló muzsikba. Az Angyalvártól, úgy döntöttünk hogy hazafele sétálva, esti pompájában is megnézzük a Trevi kutat. Hihetetlen volt látni hogy este mennyi látogató van ennél a látványosságnál is. Innen csodálatos kis utcákon barangolva, több hatalmas, híres téren is keresztül mentünk. Mire a szállásunk közelébe értünk a lépésszámláló több mint 20000 lépést mutatott. El is fáradtunk meg is éheztünk, igy betértünk egy kis büfébe ahol melegételt ettünk. Holnap a többi nevezetességet szeretnénk megnézni, amelyről majd szintén beszámolunk nektek!

Ci vediamo a domani 😊

Firenze e Panzano

A mai napot Firenzében kezdtük, meglátogattuk a Meyer gyermekkórházat, ez különösen Dórinak és Rékának volt nagy élmény hiszen ők gyermekápolónak tanulnak, de a többiek is élvezték ezt a modern jól felszerelt intézményt. A kórház nagyon gyermek centrikus, már a bejáratnál is egy autó van kitéve, rajta rajzokkal. A bejárattól egy üvegfolyosó vezet az osztályokhoz, melynek oldalán nagy állatfigurák vonják el a gyerekek figyelmét és oldják szorongásukat. A folyosóról nyílik egy nagy üveg aula mely egy cet belsejét formálja a Pinocchio meséjéből, ugyanis ez a történet Olaszország ezen tájáról származik. A kis városokban is a Pinocchio meséjéből lehet tárgyakat kapni. Nagyon tetszett nekünk az a kezdeményezés, hogy az információs pulttól különböző színű pöttyökkel jelzik az osztályokhoz vezető utat. A kórház területén belül sok helyen üvegfalakon keresztül mesejeleneteket nézhetnek a gyerekek. Számunkra a legérdekesebb az volt, hogy a nagy várakozóban két hatalmas monitoron és több kisebb kijelzőn is interaktív táblák vannak, amelyen meséket nézhetnek és játszhatnak várakozás közben. Egy-két fekvőbeteg osztályra csak futólag bekukucskáltunk, hiszen oda csak hozzátartozók mehetnek be. Lenyűgözött minket a kórház színvonala és az, hogy mennyire próbálják a gyerekek figyelmét elterelni a betegségükről és a kórházi körülményekről. A kórház után elindultunk Panzanóba, mert azt hallottuk, hogy nagyon szép és kulturális örökség része az óvárosa. Magunk sem hittük, hogy ennyire megérint minket a gyönyörű táj, körülöttünk hegyek és a lélegzetelállító napsütötte toszkán vidék, mert itt még süt a nap. Panzano egy hegy tetején fekszik amelyet megmásztunk, bejártuk a tipikus középkori utcáit. Betértünk a csodaszép templomukba, gyertyát gyújtottunk és elmondtunk egy imát. A templomban egy plakát hirdette, hogy a pápa november 2-án itt cerebrált misét. Barangolásunk során megpillantottunk egy épületet a Rosa Libri autójával, mint kiderült ez az otthon társintézménye a pszichiátriai részleg. Úgy gondoljuk, hogy a gyönyörű látvány bevésődött számunkra mint a "farkasfiúnak a vámpírlány" (by Halász Éva tanárnő). Hazaérve együtt megvacsoráztunk. Most pakolunk és korán lefekszünk aludni, hiszen minden út Romába vezet.

Ci vediamo a domani 💖

L'ultimo lavoro giorno in Rosa Libri

Reggel otthonról a délelőttös csapat nehéz szívvel indult el az utolsó munkanapjára. A szokásos napirend szerint telt a műszak hiszen már rutinszerűen csináljuk a feladatokat. A lányok Francescaval, a fiúk Szabinával tevékenykedtek. Fél egyre megérkezett a csapat másik fele a Tanárnővel és vártuk a többi nővért hogy elköszönhessünk mindenkitől. Először körbevezettük a Tanárnőt az otthonban hogy felelevenítsük az elmúlt évek emlékeit, hiszen már jól ismerte az otthon lakóit. Ekkor mi is könnyes búcsút vettünk és megölelgettük az általunk egy hónapig gondzott kedves, idős embereket hiszen nagyon a szívünkhöz nőttek. Szerencsére ez a szeretet kölcsönös volt ezért ők is fájó szívvel engedték el a kezünket. Utána a nővérszobában sor került (osztályátadás után) a hungarikumos búcsú csomagunk átadására, amivel próbáltuk némileg viszonozni azt a rengeteg türelmet, odaadást, szeretetet és szakmai tudást amit nyújtottak nekünk. Hosszas volt a búcsúzkodás hiszen mindneki megkönnyezte az elválást ugyanis már szinte egy családként dolgozhattunk velük együtt. Az ajándékoknak nagyon örültek és szívük mélyén remélik hogy egyszer viszzatérünk majd hozzájuk. (természetesen mi is így vagyunk vele) A délutánosok még ott maradtak az otthonban hogy kiélvezhessék az utolsó munkával töltött időt. Nagyon gyorsan telt el ez az egy hónap és azért is éreztük ilyen rövidnek mert mindennap hatalmas lelkesedéssel, örömmel és motivációval indultunk munkába. Itt is megköszönjük mégegyszer, mert nem tudunk elég hálásak lenni ezért az életre szóló élményért amit kaptunk. A nap folyamán itteni koordinátorunk, Margit is ellátogatott hozzánk hogy elköszönjön és az utolsó adminisztrációt elvégezzük. Tőle is fájó szívvel búcsúztunk és neki is rendkívül hálásak vagyunk azért, hogy bármikor számíthattunk rá. Hálánk jeléül neki is egy kis ajándékkal kedveskedtünk. Mivel ő november végén Magyarországra jön, már meg is beszéltük vele az otthoni találkozót. Este közös magyaros vacsorával zártuk a napot amit a Tanárnő főzött nekünk, mi pedig besegítettünk ott ahol tudtunk. Csináltunk isteni húslevest, paprikás krumplit és csirkepörköltet ami nagy művészet volt az itteni alapanyagokból. Vacsorára meghívtuk Szabinát hogy kedveskedjünk neki a magyar ízekkel. Holnap ismét szakmai és kultúrális kirándulást teszünk hiszen ellátogatunk Firenzébe a gyermekkórházba aztán Panzanot is felfedezzük.
Ci vediamo a domani!💕💓